Hét év után újra magyar szerzők friss könyvei jelennek meg a Galaktikánál a Könyvfesztiválra. A kiadó most megmutatta, milyen lett a Galaktika Start Könyvek-sorozat első négy kötetének borítója, mi pedig megnéztük és értékeltük a designt. Nem voltunk maradéktalanul elégedettek.
Mint korábban beszámoltunk róla, hosszú idő után idén újra magyar szerzők friss könyvei jelennek meg a Galaktikánál a Könyvfesztiválra. A Galaktika Start Könyvek keretében négy szerző mutatkozik be a kiadónál: Vékony Krisztián a Sors-algoritmus című sci-fivel; Ronil Caine a Lilian című, klónozással foglalkozó sci-fivel; Molnár Csaba A széttört idő legendája című időutazós sci-fivel; Michael Walden pedig az Eshtar című fantasy/sci-fivel. A kiadó most a borítókat is megmutatta, íme:
Korábban írtunk róla, milyen fontos, hogy egy-egy könyv milyen borítóval jelenik meg; hatványozottan igaz ez akkor, ha magyar szerzőről beszélünk. Nem állítom, hogy nagy rajongója lennék a Galaktika borítóinak, van néhány ügyes darab, de összességében át szokott siklani rajtuk a szemem. Vannak persze kivételek. Nagyon szeretem például China Miéville Armada című könyvének borítóját, vagy tavaly a Neff-féle Sötétségét a kiadótól. Ez a négy borító viszont most kevésbé fekszik nekem.
Az Eshtar egy egyértelműen fantasyre utaló borító, annak mondjuk jól néz ki – az nyilván már ízlés dolga, hogy én nem vagyok oda az ilyenekért. A Lilian viszont konkrétan elmenne egy Fejős Éva-regény borítójának, mint egy kollégám megjegyezte. Egyedül a DNS-spirál árulkodik arról, hogy nem valami romantikus történetről lesz szó, hanem klónozásról – így persze már értelmet nyer a három hasonló hölgy is.
A Sors-algoritmus felső része jól nézne ki, kicsit régies, ponyvás ez a festmény-szerű női arc; illetve az is jó, hogy megjelenik a borítón Budapest, valamiféle csészealjakkal (?) az égen. Ugyanakkor a kettő együtt valahogy nem fér össze, a benyúló, bábként irányított kéz pedig eléggé indokolatlan. Túl sok minden folyik ezen a borítón egyszerre. A széttört idő legendája egy Galaktikára jellemző borító, szintén működhetne, de a betűtípusok egyszerűen nem férnek össze nekem: külön-külön sem működnének, együtt azonban még kevésbé.
Ettől függetlenül világos, hogy a külcsín nyilván nem sokat árul el a belbecsről, így alig várjuk itt a szerkesztőségben, hogy rátegyük a kezünket a könyvekre. A magyar megjelenéseknek nem lehet eléggé örülni. A borítók alapján egyébként személy szerint a Sors-algoritmus érdekel a legjobban, persze ez a fülszövegek ismeretében változhat.
Pedig az alapok még akár működhetnének is. A hetedik évad ugyanis tartalmaz mindent, amire igény lehet, űrharcoktól a csavaros bosszúig, de ez már nem teljesen az a Black Mirror, ami volt.
A DK koalíciós ajánlatát hamar és határozottan visszaverte Magyar Péter, de ha az ellenzék kormányra akar kerülni, az egyéni választókerületek miatt valamilyen koordinációra mégis szükség lesz. Almási B. Csaba írása a Mandineren.
Egy nagykoalíciós alkuval ismét szakbizottsági pozíciókból zárták ki a Patrióta-frakciót Brüsszelben.
Tömött padsorok, végeláthatatlan tömeg – valahol biztos, de az Európai Parlament ülésén biztosan nem.
Maurer Dóra egyik ismert munkáját gondolta újra a Franz Ferdinand.
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
Ezért minden kérdőjel ellenére sem bántam meg, hogy megnéztem.
Hajdú Márton szerint az egyházak jelenleg politikai szolgálatot látnak el.
